Második jelenet

Isten békéjét kéri a nép: Da pacem, Domine; majd Istvánt és anyját, Saroltot regösök látogatják meg, szerencsét kívánva az új fejedelemnek: Üdvöz légyen Géza fia. Ám amikor felemlegetik a dicső múltat, Sarolt ezt lázításnak tartja, és elküldi őket. Ebbe a jelenetbe csöppen Laborc, aki Koppány követeként kéri Saroltot: „Koppány küldött, jó úrnőm” - azért, hogy az ősi hagyomány szerint Koppányhoz menjen nőül, és ezzel emelje őt fejedelemmé. A már amúgy is ingerült Saroltot Koppány kérése és Laborc fölényessége felbőszíti: rikoltva kinyilatkozza, hogy a fejedelmi címet István kapja meg "tűzzel-vassal, hogyha kell", majd Laborcot aljas hitszegőnek bélyegzi, és parancsot ad a felakasztására. Laborcot lerohanják és elhurcolják a testőrök, Sarolt pedig maga elé füstölög: "Mit képzel Koppány?!" E mondatát visszhangozva jelennek meg a haszonleső urak, Sur, Solt és Bese, akik István jóindulatát igyekeznek megnyerni: Abcúg Koppány! Istvánra azonban nem hat a hízelgés. Az urak távoztával magába roskad, és enged kétségeinek, ám anyja erőt ad neki: István, fiam! Gizella eközben egy német kísérőjével, Vecellinnel múlatja az időt. A magát elhanyagoltnak érző fiatal asszony és a harcolni és birtokot szerezni vágyó lovag nem örül István elfoglaltságainak: „Jaj, de unom a politikát…” (Az első változatban még nem volt benne ez a dal, a hanglemezen volt hallható először, majd ezután került be az előadásokba is.) Asztrik, a térítők vezetője Istvánt teszi meg fejedelemmé, amit a nép ünneplése kísér: Fejedelmünk, István. A trónra emelés után István imájával Istenhez fordul: Oly távol vagy tőlem, és mégis közel. Réka feltűnésével a dal duetté alakulva zárja a felvonást.