Harmadik jelenet

Koppány vezér és Torda, Koppány sámánja népgyűlést tartanak: a vezért támogatók kórusban zengik, „Szállj fel, szabad madár” - ez a koronázás mellett talán a darab legismertebb jelenete. Koppányt három felesége, Picur, Enikő és Boglárka igyekezik az államügyektől elcsábítani: „Te vagy a legszebb álmunk” - a vezérnek azonban a készülő küzdelem minden idejét lefoglalja. A három haszonleső úr nem adja fel: ha nem István, akkor Koppány oldalán igyekszik eladni magát. Abcúg, István! - zengik, ám Koppány sem támogatja őket és álnok ötleteiket. Torda kihasználja ezt, és tovább tüzeli a vezér harci kedvét: „Minden eszköz, mely a trónra téged juttat, elfogadható, mert szent a cél!”, de Koppány a tisztességes harc mellett dönt, majd az égiek segítségét is kéri, Torda áldozatot mutat hát be, és kéri az ősi istenségeket: „Áldozatunk fogadjátok, amit kérünk, megadjátok.” (A 2008-as Társulat-féle változatban ezt a dalt a táltosasszony énekli.) A harci tüzet Réka igyekszik oltani: rémálmáról mesél atyjának, akit árulóként, felnégyelve, a négy legnagyobb vár fokára tűzve látott álmában. Azonban hiába kéri apját, Koppány szerint „Elkésett a békevágy”. István is megjelenik, felajánlva a hatalmat a vezérnek, ha az elfogadja Rómát és a nyugat felé forduló jövőt, ám Koppány nem fogadja el így a hatalmat. Torda érkezik a hadba a hívó jellel: „Véres kardot hoztam”. A csatában Koppány vezér megsemmisítő vereséget szenved.